Egy mexikói-amerikai családok körében végzett tanulmány megállapította, hogy a szülők írástudásának szintje hatással volt az iskolai elkötelezettségükre. A nyelvi akadályok miatt kényelmetlenül érezték magukat a tanárokkal való kommunikációban, bátortalannak (például az oktatási szakzsargon használata miatt) és tehetetlennek érezték magukat (Peña 2000, 44. o.). A nyelvi akadályok gyakran ahhoz vezetnek, hogy a szülők úgy érzik, hogy részvételük felesleges, és hogy nem rendelkeznek elegendő ismerettel az oktatás nyelvéről és az egész oktatási rendszerről (Peña 2000; Boethel 2003; Henderson et al. 2002). Például egy, az Egyesült Államokban élő, alacsony jövedelmű mexikói-amerikai bevándorló családok körében végzett kutatás megállapította, annak ellenére, hogy a szülők nagymértékben részt vesznek gyermekeik oktatásában, az iskolai jelenlétük alacsony. A szülők úgy érzték, hogy mindez “a szülői erőforrásaik (beleértve az időt is) vélt hiányának, félelmüknek, nem elegendő ismeretüknek, valamint a korlátozott angol nyelvtudásuknak köszönhető” (Birch és Ferrin 2002, 74. o.). Egy másik tanulmány megállapította, hogy az iskolai oktatás nyelvének ismerete a szülői részvétel több típusát is növeli (Kim 2002).  

Stratégia: 

A nyelvi sokszínűségre nem kell akadályként tekinteni. Valójában a kulturálisan releváns pedagógia olyan tanítási megközelítés, amely olyan gyakorlatokat foglal magában, mint például a különböző hátterű családok és közösségek bevonásának ösztönzése; a tanárok felkészítése a nyelvi és kulturális sokszínűség kezelésére; és az első és a második nyelv ismeretének növelése. Ahogy Ladson-Billings (1995) megjegyzi: „A kulturálisan érzékeny tanárok a tanulók kultúráját használják a tanulás eszközeként”.  A kisebbséghez tartozó tanulók számára ez létfontosságú, mivel tanulási és kommunikációs szokásaik eltérhetnek a többiektől; ha az iskolai tanítási stílus nem felel meg a saját iskolai stílusuknak, akkor valószínűleg rosszul fognak teljesíteni és rosszul fognak viselkedni az iskolában (Morgan 2010). A kulturálisan releváns pedagógia egyik példája a transzlingvális pedagógia, amely „olyan gyakorlatok egy osztályát írja le, amelyeknek társadalmilag meghatározott célja a tanulók teljes nyelvi repertoárjának kihasználása meghatározott pedagógiai célok érdekében” (David, Pacheco & Jiménez 2019). Tekintettel arra, hogy a legtöbb országban, így Magyarországon is, az iskolák többnyire egynyelvűek, a többnyelvű tanulási megközelítések általában ritkán épülnek be nemcsak a tantervekbe, hanem a tanítási gyakorlatokba és attitűdökbe is.  

Példa: 

Magyarországon a tiszavasvári iskolában egy kísérleti projektben a transzlingvális pedagógiai megközelítést valósították meg, amelyet a következőképpen írtak le:  

„A tiszavasvári iskolába több mint egy évtizeden keresztül szinte kizárólag roma anyanyelvű, kialakulóban lévő kétnyelvű gyerekek jártak… 2009-ben a tiszavasvári iskolát az önkormányzattól egy alapítvány, 2019-ben pedig a Magyar Pünkösdi Egyház vette át…. A ‘translanguaging’ mint pedagógiai szemlélet bevezetése az iskolákban… az erős egynyelvű ideológiák ellenpontja volt… [A translanguaging bevezetésével] a tanárok megvitatják[ták] annak előnyeit, hogy a diákok a mindennapi iskolai tevékenységekben szabadon használhatták az anyanyelvüket…. [A gyakorlatok közé tartozott a roma nyelv aktív bevonása, például roma szerzők roma verseinek szavalása.]… Az az osztály, amelyik a tanévet a transzlanguaging megközelítéssel kezdte, jelentősen jobban teljesített… A tanárok új megközelítése és hozzáállása hatással volt az iskolán kívüli tevékenységekre, ami azt jelentette, hogy az intézményi környezet is kezdett megváltozni.” (Heltai et. al. 2022)