A járványhelyzet alatt bevezetett digitális tanrend következtében a közösségi média szerepe felerősödött a szülők és tanárok közötti kommunikációban, mindez a szülők széles körének ad teret, hogy bekapcsolódjon az iskolával kapcsolatos diskurzusba, emellett új lehetőségeket és platformot teremtett a szülők és tanárok közötti kommunikációban. A folyamat már a covid előtt elkezdődött, de digitális oktatás megjelenése szilárdította meg igazán a közösségi oldalak szerepét az iskolák életében. Jelen írásomban szeretném bemutatni, hogy milyen formákban jelenik meg a közösségi média az iskolák, diákok és szülők viszonyában, milyen hatással van az tanárok és szülők közötti kapcsolattartása, a szülői közösségekre és mindez, hogyan érinti a marginalizált roma fiatalokat és szüleiket. 

Napjainkra elmondható, hogy szinte minden osztály rendelkezik Messenger és Facebook csoportokkal. Vannak kifejezetten szülőknek és vannak diákoknak szóló csoportok. A csoportokat formális (házi feladatok, hiányzások, események stb.) és informális (képek, élmények, történetek) kommunikációra is használják a szülők és a tanárok egyaránt. Jellemzően a mélyszegény közegekben élő roma szülők a KRÉTA rendszert nem használják, így a Facebook marad egyedüli alternatíva, ahol a tanárok a házifeladatokat átláthatóan, gyorsan továbbítani tudják a szülőknek. Ez a gyakorlat a COVID alatt vált széles körben bevetté, de előtte is már voltak, akik használták a tanulnivalók megosztására. 

A szegénységben vagy telepi körülmények között élő családok esetében a Messenger és a Facebook jobb alternatívának bizonyul a telefonnál is, hiszen ezekben a társadalmi csoportokban a sim kártyák, így a telefonszámok is gyakran cserélődnek, ezáltal a szülők elérhetetlenné válnak a tanárok számára. A Messenger és a Facebook profil viszont nem változik egy szám csere esetében, így a kommunikációs csatorna is megmarad. Az iskolákban és A Gyermekjóléti Központokban dolgozó iskolai és óvodai szociális segítők is gyakran használják a Messengert vagy a Facebookot a családokkal vagy diákokkal való kommunikációra. Jellemzően a gyermekek által kezelt profilokon keresztül érik el a szülőket, és a gyermekek segítségével is folyik sok esetben a kommunikáció. Elmondható tehát, hogy a közösségi média használata és széles körben való elterjedése segíti az iskolák és a marginalizált helyzetben lévő roma szülők kapcsolattartását és kommunikációját. Az online térben történő kommunikáció másik fontos hatása, hogy demokratizáló hatással van az iskolák közösségeire azáltal, hogy több ember tud becsatlakozni az iskola ügyeit érintő diskurzusba és a Facebook különböző funkció ösztönzik a felhasználókat véleményük kifejtésére. Úgy tűnik, hogy az online térben bátrabban fejtik ki az emberek a véleményüket, mint a személyes interakciók során. 

A közösségi média megjelenésével a személyes határok viszont átalakulnak, hiszen az emberek Facebook profiljából teljesen eltérő információk derülnek ki, mint egy személyes találkozóból vagy egy telefonhívásból. Ezek az online térben kialakított perszónák sok esetben előítéletek generálhatnak az eltérő kulturális közegben élő emberek számára. A másik fontos aspektus a személyes határok átalakulására, hogy a tanárok több interjúban is megemlítették, hogy a szülők a Messengeren munkaidőn túl, hétvégén vagy az esti órákban is keresik őket, míg ez korábban a telefonos kapcsolattartás esetében nem volt jellemző. 

A fent említett példák és folyamatok izgalmas fejezetet nyitottak az iskolák és a marginalizált helyzetben lévő roma vagy egyéb etnikai kisebbséghez tartozó szülők közötti kommunikációban. Egyrészről befogadóbbá teheti az iskolai közösségeket az egyszerűségével, hozzáférhetőségével és gyorsaságával, másrészről pedig gyengítheti a személyes kapcsolódásokat és formális kommunikációs csatornákat (pl. KRÉTA).