Skip to main content

A szegénység szégyenének leküzdése

A romák körében a nagyobb iskolai szülői bevonódás akadályai között az egyik visszatérő téma a szegénység szégyene. Magyarország délnyugati részén, egy kis szegregált roma negyedben az egyik helyi civil szervezet és az iskola családlátogatásokat végez a szülőkkel való kapcsolatépítés és az egyes családok azon körülményeinek jobb megértése érdekében, amelyek akadályozhatják gyermekeik oktatását. A tanárok ezt létfontosságúnak tartották a pedagógiájuk szempontjából, hiszen lehetővé tette számukra, hogy alkalmazkodjanak a diákjaikhoz, ha betekintést nyerhettek azokba az egyedi kihívásokba, amelyekkel a diákjaiknak szembe kell nézniük. 

Bár a tanárok és a támogató személyzet megjegyezte, hogy a szülők többsége általában véve nyitott volt az ilyen látogatásokra, néhány szülő mégis elutasította azokat. Az említett okok között volt a szegénység szégyene. Mivel az iskola a város egy periférikus területén helyezkedik el, egy szegregált környéken, az iskolába járó gyerekek közül sokan szegénységben, lepusztult otthonokban élő roma családokból származnak. Sok tanár és szülő azt állította, hogy a nehezebben elérhető családok egy része nem szívesen fogadta a családlátogatásokat, mivel nem akarták, hogy lássák, milyen körülmények között élnek. A romák szégyenérzetét a múltbeli negatív tapasztalatok is kiváltották, amelyek az iskolával való interakcióik során, saját gyermekkorukban szereztek.  További akadályként említették, hogy az ilyen családlátogatásokat a szociális szolgálatok által végzett hivatalos, államilag szervezett ellenőrzésekhez kapcsolódóan végzik, ahol vélhetően fennáll a veszélye annak, hogy a gyermekeket kiemelik a családból. 

A helyi iskolák e kihívások tudatában nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a szülőkkel és családokkal személyesen, a helyi környezetükben találkozzanak, és ezzel igyekeznek bizalmat építeni. Amellett, hogy az oktatási intézményekben jelen vannak a nap elején és végén, amikor a szülők felveszik gyermekeiket, mind az iskolai tanárok, mind a helyi támogató személyzet úgy véli, hogy létfontosságú, hogy rendszeresen jelen legyenek a lakóhelyükön, és kapcsolatot teremtsenek a szülőkkel, miközben ők a mindennapi teendőiket végzik, akár az utcán, akár a buszmegállóban, akár máshol.  

Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az iskola a támogató szolgáltatások szélesebb környezetében működik, beleértve az iskolán kívüli programokat, a szociális munkások által biztosított szolgáltatásokat és egyéb jótékonysági szervezeteket, amelyek sok szempontból a közösség számára létfontosságúak. Az egymással való kommunikáció és egymásra támaszkodás révén az iskola és a partnerhálózat képes rendkívül fontos támogatást nyújtani a rászoruló helyi családoknak. A gyermekek oktatásán túl számos létfontosságú szolgáltatást nyújtanak a családoknak, a pénzügyi támogatástól kezdve az adományozáson át a krízishelyzetekben nyújtott sürgősségi támogatásig. Egy család például tragikus módon elvesztette otthonát egy tűzvészben, és a társszervezetek összefogásával a családnak új lakhatást és alapvető szükségleti cikkeket tudtak biztosítani. A helyi intézmények együttműködése révén hatékonyabban tudnak reagálni és támogatni olyan családokat, akik a leginkább rászorulnak.    

Az iskola és a helyi intézmények ily módon dolgoznak azon, hogy bizalmat építsenek a családokkal, annak érdekében hogy csökkentsék a szülők által esetlegesen érzett akadályokat, többek között a szegénység miatti szégyenérzetet. Meg kell azonban jegyezni, hogy a helyi iskola esetében a helyi közösségekkel való bizalomépítésre való összpontosítást az iskola igazgatója ösztönözte. A vezetőképesség, az együttérzés és a megértés tökéletes alkalmazásával a helyi igazgató példát mutatott a tanártársai számára, inspirálta és ösztönözte őket arra, hogy empatikusan viselkedjenek a helyi családokkal szemben. Az iskola filozófiája az, hogy megpróbál kapcsolatot építeni a szülőkkel és a családokkal, hogy teljes képet kapjanak arról, hogy az egyes gyermekek milyen kihívásokkal néznek szembe, olyan információkkal, amelyek aztán felhatalmazzák őket szerepükben a szükséges módszerek alkalmazására.